Az élsport világában a fizikai teljesítmény mellett egyre nagyobb figyelmet kap a mentális egészség. Az olimpikonok hatalmas nyomás alatt készülnek és versenyeznek, miközben elvárásként nehezedik rájuk a folyamatos csúcsteljesítmény, a médiafigyelem és a személyes áldozatok sora.

Az elmúlt években számos sportoló osztotta meg nyíltan a mentális kihívásaival kapcsolatos tapasztalatait, ami rávilágított arra, hogy a mentális jóllét támogatása elengedhetetlen a hosszú távú siker és egészség érdekében. Az élsportolók mentális egészségének megítélésében paradigmaváltásnak lehetünk szemtanúi, amelyben az elmúlt két olimpia történelmi jelentőségűnek mutatkozik.

Tokióban Simone Biles több milliárd néző figyelmével kísérve lépett vissza a versenyzéstől mentális egészségének védelme érdekében. Egy évvel később a teniszcsillag Naomi Osaka cselekedett hasonlóan, de a következő években megannyi sportoló vallott az élsport okozta mentális nehézségekről. Nyíltan vállalja Michael Phelps, Noah Lyles vagy René Holten Poulsen depresszióját, poszttraumás stressz szindrómáját vagy figyelemzavarát. A párizsi Olimpián a paradigmaváltás kézzelfogható, látható és jól működő gyakorlatban öltött testet és megannyi szolgáltatással, képzéssel, edukációval próbálták támogatni a versenyzőket, edzőket, szakembereket a szervezők.
A mentális egészség fontosságának felismerésében két világszervezet élen jár. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) és az Egyesült Államok Egyetemi Atlétikai Szövetsége (NCAA) is felismerte a problémát, és átfogó cselekvési terveket dolgoztak ki a sportolók mentális egészségének védelmére. 

A teljes anyagot ide kattintva olvashatják el.